Versek

Találós kérdések

Veheted a boltban,
veheted az utcán,
veheted vásárban,
veheted a pusztán,
veheted napközben,
és veheted este,
de nem fizetsz érte
soha egy fillért se.
(levegő)

Lova nincs, de sarkantyút hord,
lépte büszke, járása zord.
A ruhája tarka ékes,
a járása, jaj, de kényes!
Hajnal hasad, ő köszönti,
a napkeltét ő serkenti.
Kiáltása harsány, tiszta,
szebben szól mint a trombita.
Széjjelnéz a szemétdombján,
tűz vöröslik a taréján.
Keményen lép, szörnyen nyakas.
Kitaláltad? Ő a...
(kakas)

Míg fönn a nap, s fény vesz körül,
nem távozik tested mögül.
Majd röviden, majd meg hosszan,
állva, ülve csak veled van.
De ha a fényt búra váltja,
testednek e hű barátja,
észrevétlen odahagy,
s a sötétben magad vagy.
(árnyék)

Hol volt, hol nem volt,
magasan volt, zsemle volt,
sarló lett, és kifli lett,
ki mondja meg, hogy mi ez?
(hold)

Ágról ágra, fákról fára
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek,
Hogy mi lehet a nevem!
(mókus)

Csanádi Imre: Ősz köszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Takáts Gyula: Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, de jó!
Igyunk erre egyet!!!

Cukor-vers

Cili mindig cukrot evett
Fájt a foga tőle
Adhatnál most cukrot neki
Nem kérne belőle!

A mi házunk

Ez a kis ház a mi házunk
Ebben lakom én is
Láttam házat szebbet, jobbat
Ezt szeretem mégis!

Gólya-rajz

(A mondóka közben elkészíthetjük egy gólya rajzát.)

Áll egy kis pont magába
Bekerítjük karikába
Két zsinór lóg le róla
Nono ez még nem a gólya
A tojása kerek, hegyes
Mindjárt itt áll a vén begyes
Hurkapálca hosszú lába
Azzal gázol a mocsárba
Piros csőre hosszú hegyes
Jön a gólya, mindjárt megesz! (Kész a rajz)

Nyáresti mondóka

1-et mondok, ugrik a béka
2-őt mondok, röppen a héja.
3-at mondok, lépdel a kócsag,
4-et mondok, indul a csónak.
5-öt mondok, úszik a hínár,
6-ot mondok, gágog a gúnár.
7-et mondok, szállnak a gémek,
8-at szólok, készül a fészek.
9 óra álmos a gólya,
10 kis csillag néz le a tóra.

Kovács Barbara:
Kicsik búcsúja a nagyoktól

Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?
Kinőtték az óvodát?
Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?
Iskolába mennek
betűket tanulni,
Sok tudománytól
fognak okosodni.
És, ha majd eljönnek
látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk
csodaszép meséket.
Kívánjunk hát nekik
szerencsés tanulást,
Most pedig vidám
búcsúzást, ballagást.

Búcsú az óvónéniktől

Minden versünk, dalunk,
Elbúcsúzunk, mert az ősszel
Iskolába indulunk.

Búcsúzunk az óvodától
Köszöntővel, énekkel,
De amit itt megtanultunk,
Nem feledjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
Okoztunk is néha bajt,
Kérjük, mégis szeretettel
Gondoljon ránk vissza majd!

Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.

Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.