Ficánkák
Nevünkhöz méltóan éljük az óvodai mindennapjainkat: „Ficánkolunk, mint hal a vízben.”
Vegyes csoport vagyunk, vannak köztünk az óvodát most kezdő kicsik és iskolába készülő nagyok is. Nagyon szeretünk játszani, határt csak a képzeletünk szabhat, hiszen a csoportban szinte minden felhasználható a játék céljára (bútorok, és egyéb berendezési tárgyak egyaránt).
A csoportszoba eszközeiből saját elgondolás alapján orvosi rendelőt, boltot, könyvtárat bábszínházat alakítunk ki; építünk autót, hajót, lovaskocsit; szervezünk esküvőt, születésnapi bulit. Játékunkhoz gyakran barkácsolunk eszközöket.
Az ábrázoló sarokban minden rendelkezésünkre áll. Rajzolhatunk, vághatunk ollóval, ragaszthatunk, gyurmázhatunk, festhetünk. A csoportszobát mindig általunk elkészített alkotásokkal díszítjük ki az évszakoknak és az ünnepeknek megfelelően.
Sokszor hallgatunk zenét, klasszikus műveket: Beethovent, Vivaldit, Csajkovszkijt, de nagyon kedveltek még a filmzenék, Halász Judit és Gryllus Vilmos is. A zene ritmusát, hangulatát átérezve gondolatban lepkékké változunk, akik gondtalanul szállnak a réten- virágokká, fákká válunk, akik fürkészve lesik környezetüket.
A mesék varázslatos világába „Meseországba”, mindig más-más módon érkezünk. Szellők szárnyán forgószéllel, varázslattal vagy hétmérföldes csizmában, de tudunk vonattal, sítalppal, szánon is közlekedni a mesék birodalmában. Amikor ott vagyunk,minden mesét feldolgozunk, dramatikus eszközökkel, bábokkal.
Sokat tartózkodunk a szabad levegőn, ahol kedvünkre mozoghatunk futásokkal, fogócskákkal erősödhetünk. Népi gyermekjátékokkal ismerkedünk. Járunk korcsolyázni, úszni, hetente egyszer tartásjavító és mozgáskoordinációs tornán veszünk részt, ahol sok érdekes fejlesztő eszköz (gumiszalag, nagy labdák, babzsákok, gyöngyök, taposók) segítségével válunk edzettekké.
A magyar nyelven kívül egy kicsit már angolul is tudunk: ismerünk mondókát, éneket, számokat, színeket, állatok nevét, mindezt játékos formában sajátítjuk el. Igen jól érezzük magunkat az oviban, gyorsan telnek a napjaink, s délután sem sietünk haza... mindig kérünk egy kis időt szülőktől!
