Játsszunk okosan!

Gyermekünk elsődleges cselekvési formája, tevékenységi vágyának kifejezője a játék. Fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges, hiszen a világ megtapasztalása, megismerése, kipróbálása nélkül nem uralná egyre táguló világát. A játék végigkíséri egész gyermeki életét, és felnőtt korában is a kikapcsolódás, a pihenés célját szolgálja.

Ennek oka elsődlegesen az, hogy felnőtt korban is:

• tét nélküli,
• gyakorlati haszna nincs,
• örömet szerez,
• spontán, nem kényszerszerű, felszabadult cselekvés
• pozitív értékekkel kapcsolódik.

Valójában persze tétje, gyakorlati haszna van, hiszen hiányában komoly károkat szenved a gyermek megismerési folyamataiban. Ezért nem mindegy, hogy milyen játékok kerülnek gyermekeink kezébe.

A legkisebbek játéka

A játék minden életkorban örömforrás. A legkisebb korban felfedezi a testét, a tárgyak fizikai sajátosságait. Számtalanszor ismétli ugyanazt a játékos mozdulatot, ütögetést, dobálást. Egy kedves barátom kisfiát a könnyen felboruló, ide-oda guruló, könnyű ásványvizes flakonok valósággal elbűvölték. Nem unta meg rakosgatásukat.

Már fél éves koruk körül a csecsemők kezdeményezően lépnek fel környezetük tagjaival szemben. Ki akarják csikarni a felnőttek együttműködését, és minél hosszabbá akarják azt tenni. Mindannyian tapasztaltuk, hogy a kicsik valamelyik játéktárgyát újra és újra kidobja az ágyából, és arra készteti a jelenlévő felnőtteket, hogy azt mindannyiszor visszaadják neki.

Ne legyünk lusták!

Ebben az időszakban különösen, de a gyermekkor egésze során a gyerekek szeretik a ritmikus játékokat, énekeket, verseket. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő – amikor csak teheti – vegye ölbe és minél több mondókát, dalocskát, hangutánzó játékot játsszon vele. Az újra-meg újra elmondott, végigjátszott mondókák ugyanazt a kapcsolati élményt okozzák, mint az ezerszer ledobott és visszakért játék, s mindezen közben tágra nyílt szemük és mindent halló fülük élénken figyeli anyanyelvünk fordulatait. Az anyával kettesben töltött derűs percek csodálatos élménymagocskákat vetnek el lelkének táptalaján.

Milyen játékot?

Később megfigyelhetjük, ahogy gyermekeink elmélyülten rakosgatnak, az ismert játékokat újra-meg újra össze- és szétszedik. Azonban nagyon gyakran csak unottan néznek a már korábban kipróbált játékok felé és nem hajlandóak a polcról levenni. Sokszor mondják a gyermekek, hogy nekik nagyon sok játékuk van. És mikor játszol velük? – kérdezem. Hát, nem sűrűn. – hangzik a válasz. Vajon miért?

A felfedező, probléma megoldó játékokat a gyermekek nagyon szeretik. Az üzletekben egyre több készségfejlesztő, problémamegoldó játék van, amelyet a szülők is igen jónak találnak gyermekük fejlődéséhez. Lényegük a szabály betartása. Jellemzőjük, hogy a feszültség a játék során egyre nő, illetve megnyugvás követi, mely a játék befejeztével jelentkezik. Követelménye, hogy a szabály betartása igényeljen figyelmet, esetleg erőfeszítést, de érthető és teljesíthető legyen. Azonban a felmerülő probléma nem mindig oldható meg azon az úton, amin gondolkodásuk megindult. Ekkor mérgesek lesznek, próbálgatják a megoldásokat, de a kudarc nagyon hamar kedvüket szegi. Szükséges az együttgondolkodó, a folyamatot segítő felnőtt.

A kihívás az kell!

Vigyázat! Nem az kell, hogy a megoldás egyszerűségén kacagó, azt készen nyújtó felnőtt adjon megoldást a problémához, hanem arra, hogy lássa hol akadt meg, melyik az az egyszerű tanács, ami a gondolkodásban továbblendíti. Ismert a gyermek karácsonyi vasútmodelljével elszántan játszó apuka, miközben a gyermek esetleg a tv-t nézi. Az együttes játék nem csak kicsi gyermekként fontos, hanem a növekvő gyermek számára egyre nagyobb szükség van a szülők bölcs együttműködésére. A gyermek a játékát nagyon komolyan veszi, ezért fontos, hogy azt mi is nagyon komolyan vegyük.

Ezért, ha azt látjuk, hogy játéka kudarcba fullad, nagyon hamar visszakerül a szekrénybe, vagy elemei ezer darabra széthullva keresik egymást a polcon, keressük magunkban a megoldás kulcsát! Üljünk le a szőnyegre, vagy az asztal mellé és próbáljuk meg újra felvenni a játék fonalát!

Meg fogunk döbbenni azon, hogy milyen örömöt okoz nekünk magunknak is hallani értelmes okfejtését, figyelni próbálkozását, együtt örülni a sikerének. Néha azonban azzal is szembesülnünk kell, hogy a megoldáshoz ő jut hamarabb, és kacag a mi lassúságunkon.

Az együttes játék szülőnek és gyermeknek egyaránt az oldott, belső harmóniát megteremtő öröm forrása.