Hogyan legyen könnyebb a beszoktatás?

A beszoktatást rugalmasan kezeljük, mindig a kisgyermek környezethez való alkalmazkodásának megfelelően. Az első napokban a szülővel együtt töltenek el néhány órát. A gyermek viselkedésétől függően beszéljük meg a következő napot. Célunk a gyermek komfortérzetének és biztonságérzetének kialakítása, s ehhez biztosítunk kellő időt. 3-4 nap szülővel eltöltött nap után, már szülő nélkül tölt egy-egy órát a csoportban. Ezt az időt folyamatosan növeljük. A második hét közepe táján, már lehetőség nyílik a gyermek ottalvására is, amennyiben az előző napok tapasztalata megengedi.
 

Néhány jó tanács a sikeres beszoktatáshoz

1. A beszoktatás sikeressége, mint a legtöbb dolog a gyermek nevelése körül, fejben dől el! Méghozzá a szülő fejében, és természetesen a lelkében. A szülőnek lelkileg fel kell készítenie saját magát az elválásra! A meggyőződésnek, hogy a gyermek jó helyen, szerető környezetben lesz, ki kell alakulnia! Ekkorra és ettől lesz hiteles az elválás körüli ’mizéria’.

2. Beszélgessenek sokat otthon az óvodáról, az óvónénikről, az udvarról, a játékokról, és ami a legfontosabb a napirendről! Sarkalatos kérdés a napirend, sokszor vizuálisan is meg kell erősíteni, a tevékenységet ábrázoló, vagy arra utaló egyszerű rajzkártyával.

Példa:

• Reggeli ébredés (öltözködés, mosakodás, reggeli)
• Indulás otthonról (autó, bicikli, vagy busz)
• Megérkezés az óvodába (ház, csoport, gyerekek, öltözködés)
• Elbúcsúzás (puszi, ölelés)
• Játék (játékok)
• Foglalkozás (szőnyeg)
• Udvar (udvari játékok)
• Ebéd
• Alvás
• Anya jön - hazamenetel

Elbúcsúzás nélkül soha ne hagyják ott az óvodában a kicsit! Az elbúcsúzásnál mindig mondják meg neki, hogy mikor jönnek érte. Mikor elbúcsúztak, határozottan induljanak saját dolgukra, ne forduljanak vissza. A többszöri búcsúzkodás csak a biztonságérzet megerősítését nehezíti. Az aggódást, a félelmet tegyék félre, ugyanis ezt ’radar’ érzékeivel megérzi a kicsi.

3. Hozzanak otthonról minden nap 1-1 kedvenc játékot, ami az otthont jelentheti a gyermek számára.

4. Minden új ’lecseng’ egyszer, és a könnyebben alkalmazkodó kicsiknél is eljön az idő, amikor azt zokogja, hogy ő már nem akar  jönni. Ez természetes. Ilyenkor ne engedjenek ennek a kérésnek. Ha mindenképpen ’lazítani’ akarnak, találjanak rá egy másik napot, amikor valami alapos indokkal, sajnos nem tudnak jönni… Egy másik lehetőség lehet az is, ha valamilyen szuperjó hétvégi programmal áll elő, amihez nem kell már sokat aludni.

5. Ne sürgessék se magukat, se a gyermeket!

6. Érdeklődjenek, kérdezzenek rendszeresen az óvónéniktől!
 

Ajánlott irodalom:

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
Kormos István: Mesék Vackorról
Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában
Bartos Erika: Anna és Peti irány az óvoda