Veszprémi kirándulás



A napunk első állomása a Kabóca Bábszínház volt, ahol a művészek csak nekünk adták elő a Farkasbarkas és Rókakoma című interaktív bábjátékukat. Színes élményekkel gazdagodott mindenki, felnőttet és gyereket is beleértve, hiszen használtak fej-, kéz- és marionett bábokat, valamint nagy kézzel irányított játékfigurákat is. A gyerekek arcát látva mindent átéltek, ami egy igazi színházi élményből nem maradhat ki: félelem, nevetés, izgalom, harag, félelem, együttérzés. A végén a művészeket hatalmas tapssal jutalmazták, bár az arcukra kiült boldogság és csodálat minden tapsnál többet mondó.

Ezután átsétáltunk az egy kisebb játszótérre, ahol az izgalmak után mindenki újra feltölthette magát egy kis energiával a hátizsákjából, mert a kirándulás mozgalmasabb része még csak most következett.

A nagyok átmentek az „A part alatt” nevű játszótérre, ahol csapatokban versengtek és játszottak a mozgásfejlesztő játékokon Az állomásokat az előbb említett gyermekdal versszakaiban felhangzó állatokról vagy a hozzájuk köthető tevékenységekről nevezték el.

A kisebbek a mellette lévő játszótéren kúsztak, másztak, csúszdáztak és egyensúlyoztak a magasban lévő függőhídon.

A közös program végeztével a csoportok külön-külön sétára indultak a Séd-patak mentén, ahol izgalmas hidakon, stégeken, árkokon kelhettek át, miközben ismerkedhettek a természettel, és a vízi világ kincseivel. Ámulva figyeltük a szitakötők színeit, alakját, a békák kuruttyolását és mozgását, a patak virágjait, növényeit, valamint a velünk szembenéző, vízből kibújó sikló képét.

A kirándulás máshogy nem is zárulhatott volna, mint játékkal, sok játékkal, így hát visszatértünk az „A part alatt” játszótérre. Mi felnőttek már egyre lassabban mozogtunk, egyre kevesebbet beszéltünk, de a gyerekek még mindig futottak, játszottak, kiabáltak, mókáztak és nevettek. Hazafelé a buszon a kezdeti nyüzsgés egyre inkább eltűnt és fáradt csend lett az ülések között, talán mégis elfáradtak…